Cserepes gerebengomba savanyúság

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy milyen sok gombát találtunk Marosfőn. Az egyik fajta gomba, amelyből rengeteg volt, az a cserepes gerebengomba, avagy ökörnyelv.
Minthogy a mi vidékünkön nem terem, ez számomra újdonság. A helybeliek nem igazán ismerik és használják. Ott elvannak a hirippel (ízletes vargánya) és rókagombával, na meg jobb híján leereszkednek az őzlábhoz és galamb gombákhoz.
Na de szaporán utánanéztem a gereben gombának: a gombász könyvek, illetve barátom a Wikipédia azt írja:

Más gombával nem téveszthető össze. Erős, fűszeres íze miatt önállóan ételt nem lehet készíteni belőle, kis mennyiségben viszont kitűnő fűszergomba gyanánt levesekbe, paprikásokba.
Több se kellett, megszületett az elhatározás: savanyúság lesz belőle.
Az elhatározást tett követte: megmostam a gombákat, majd felvágtam csíkokra.

10 percig főztem fűszerezetlen vízben, mindössze citromsót tettem a vízbe, hogy a gombák ne barnuljanak meg.
Amíg a gomba főtt, elkészült a savanyúság leve: tettem a vízbe sót, cukrot, ecetet, mustármagot, koriander magot a kismozsárban összezúzva és babérlevelet. A gombákat leszűrtem, majd befőttes üvegekbe tettem. Vágtam rá kevés fokhagymát, ráöntöttem a leszűrt forró levet, és száraz dunszt.
Két nap múlva lesz egy nedves dunszt, aztán Isten, segíts!

Az alábbi kép szintén a nagy gombaeltevési  lázban született:

De ezek nem savanyúságnak lettek eltéve, hanem csak simán, sós vízbe. Kis magyarázat: a világos színűek hirip (ízletes vargánya) gombák, a sötétek pedig tinórúak.