Mángold leves

Megmondom őszintén, a tavalyig nem is hallottam a mángoldról. De ettem belőle levest, és nagyon ízlett.
Így hát mikor most én is kaptam, gyorsan készítettem egyet. Minthogy nagyon jóra sikeredett, arra gondoltam, leírom magamnak, hogy el ne felejtsem, és másoknak, ha netalán kapnak valahonnan és nem tudják hogyan készítsék, vagy esetleg ha megkívánják.
Tehát a következőképpen készítettem:

• Olajat forrósítottam egy fazékban
• Megpucoltam egy nagy fej hagymát, és apróra vágtam, majd bele az olajba
• Míg a hagyma üvegesedett, megmostam a mángoldokat
• Levágtam a levél alatti szárakat, és kb. 1 centis darabkákra vágtam őket, majd belezuttyintottam a hagymába.
• A leveleket felvágtam kétujjnyi csíkokra
• Mikor a szárak is megpuhultak, a hagymát és szárakat megszórtam egy jó kanálnyi liszttel
• Kicsit kavargattam, majd feltöltöttem paradicsomlével, majd hozzáadtam a leveleket
• Tettem belé rizset
• Fűszereztem: só, kapor, csombor, kakukkfű
• A teljes előkészület kábé 10 perc volt
• Mikor megfő a rizs, akkor kész a leves. Kevés tejföllel bolondítottam

Amíg főtt a leves, megnéztem a wikipédián, hogy mi is az a mángold? Hogy-hogy eddig nem hallottam róla?
Nos. A wiki a következőket írja:

A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla, Beta vulgaris subsp. cicla, más osztályozás szerint Beta vulgaris convar. vulgaris vagy Beta vulgaris var. vulgaris) adisznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába, a répaformák (Betoideae) alcsaládba tartozó konyhazöldség, legközelebbi rokona a cékla. Nevezik „leveles répának” is.

Bár a Földközi-tenger környékén már az i. e. V-IV. században ismerték, mégis mára Európában szinte ismeretlen növényről van szó (helyileg ismert Olaszország déli részein [bietola], Franciaországban [blette] vagy Németországban [Mangelwürzel vagy Mangold]).Lágy szárú kétéves növény, az első évben a gyökere és lombozata, a második évben amagszára fejlődik ki, azonban mivel konyhai célra leveleit használjuk, általában az első évben leszüreteljük őket (amikor elkezdi növeszteni virágját és magjait, akkor levelei elsatnyulnak). A növény termése a gomoly. Több fajtája van: a legelterjedtebbnek levelei mélyzöldek vagy halványabbak (fajtától függően, de ismert lilás vagy pirosas levélnyelű fajtája is), és a növény akár 60-80 centiméteresre is megnőhet. Formája egy megnyúltkínai kelhez hasonlít. Talajban nem válogatós, de igényli a sok napsütést és a vizet, melyből egy nap akár 2 dl-t is elhasznál. Tavasz végén vetik, és júliustól késő őszig növeszt ízletes leveleket.

Az íze a spenóthoz (paraj) hasonló, de annál erőteljesebb. A levelekből általában a spenóthoz hasonló főzeléket készítenek, a levélnyelek pedig a spárgához hasonlóan használhatók fel.

És így hogy megnyugodtam, hogy Ajropában szinte ismeretlen növényről van szó, jóízűen elfogyasztottam egy nagy tányér felséges levest, majd repetáztam