Hát igen...
Szerencsém volt: annyi medvehagymát találtam, hogy sajnáltam, hogy nincs nálam kasza. Csodálatos hangulatban szüreteltem, csak hazafelé kezdtem gondolkodni, hogyan is fogom eltenni ezt a rengeteg lapit?
Na de szépen beáztattam, megmostam az egészet, majd úgy döntöttem, hogy háromféle módon teszem el:
- lefagyasztva: ezt nem fogom nagyon részletezni: hagytam a leveleket lecsepegni,összeraktam őket, és irány a mélydidergő.
- pasztának: ez már babrásabb volt: felvágtam a leveleket apróbb darabokra, majd az aprító gépecskémmel, apróra daráltam-zúztam. Megszórtam jódozatlan sóval, öntöttem hozzá olajat és jól összekavartam. Hagytam vagy 3 órát érni az ízeket, közben megkavargattam, mikor eszembe jutott. Majd belapátolgattam (na jó- kanalaztam...) befőttes üvegekbe. A tetejükre olajat öntöttem, lecsavaroztam az üvegeket, és betettem a hűtőbe. Egyet a kamrába hagyok, mert kíváncsi vagyok, hogy bírja-e?
- szárítva: ezt a változatot a saját ősz szakállamra készítettem. A leveleket betettem konyharuhák közé szikkadni. Az elképzelés az, hogy egy nap múlva majd felteszem a szekrény tetejére száradni. Mikor teljesen meg- illetve kiszáradnak, majd összemorzsolom, mint a petrezselyem zöldet... Egyelőre fogalmam sincs, hogy jó lesz-e, de (a csík hal megy elől) a remény hal meg utoljára.
Ez itt a reklám helye: Május 9-én (a győzelem napján...) indul egy új blog, amelynek a témája a betegségek lelki eredete.
Ha feliratkozol a hírlevélre, akkor kb. 3 hónapig minden reggel fogsz kapni egy rövid kis cikket egy betegségről, és annak okairól.
Tehát feliratkozás: itt
2012 április 30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése